40 felett egyedül

40 felett egyedül?! hát igen sajnos ilyen is van. Egy olyan személy formájában aki nem szeret egyedül lenni, de mégis egyedül van. Hogy is értem? Valahogy mindig elkerült a szerelem a hosszú távú kapcsolatok, csak a munkában találtam menedéket, de mikor kiléptem a munkahelyemről, már magányos voltam. Szüleim sajnos már nem élnek, a testvéremnek meg saját családja van mit is keresnék ott. Így hát közel a 40hez úgy döntöttem hogy elhagyom a vidéki várost minden jó és rossz oldalával és irány a főváros. Munkát találtam így felköltöztem 38 évesen egyedül egy ismeretlen város ismeretlen világában. Most mi van 2 év után vártam várom a csodát. Itt is a munkába menekülök mert nem ismerek senkit így nehezen mozdulok ki. Csak a munka által megismert emberek vannak a közelemben és a farkastörvények, melyhez nagyon nehezen alkalmazkodom. Legnagyobb hibám a hiszékenység. Hiszek az emberekben. Úgy hogy ezer meg ezer csalódás van a hátam mögött. Mint szerelmi mint emberi. Másik hibám az hogy nem tudom és soha nem is tudtam elfogadni magamat. Hisz nem egy modell alkat vagyok. De ezekről egy másik alkalommal. Szóval így két év után úgy gondoltam kilépek egy kisváros világából és fővárosi életbe kezdek ahol nem ismernek és én sem ismerek senkit. Nincsenek előítéleteim………..vagy mégis. Hogy kivel is állsz szemben egy munkamániás szeretetre vágyó 40es  nővel aki így ezen életkorral a háta mögött várja a csodát………..hogyan? na ezt majd legközelebb